Egy kérésnek szeretnék eleget tenni azzal, hogy leírom saját élményeimet, gondolataimat a Pécs-Kertvárosi Szent Erzsébet Plébánia 2015. novemberében rendezett, Szent Erzsébet napjához kapcsolódó lelkigyakorlatáról. Az élmények, gondolatok megosztása előtt hálás köszönetemet szeretném kifejezni:
-
Dr. Diósi Dávidnak és Czikó Lászlónak, akik a lelkigyakorlat meghívott vendégeiként Isten kegyelmét sugározva utat mutattak, milyen irányban kell tovább haladni!
-
Pavlekovics Ferenc plébánosnak, Barics Gábriel káplánnak, akik egész évben közvetítik számunkra Isten szavait, segítenek és szolgálnak bennünket, híveket és terelgetnek útjainkon!
-
Berecz Tibor diakónusnak, aki ez év őszétől kezdve lelkesít és újít bennünket!
Istentől áldást, a hívektől pedig imát kérek számukra!
Továbbá köszönet illeti azokat az embereket, akik a lelkigyakorlatban akár szervezőként vagy támogatóként részt vettek.
A lelkigyakorlat során 3 prédikációt hallottam, a negyediket pedig a plébánia honlapján olvastam el utólag, mert a csütörtöki napon nem tudtam részt venni.
Pénteki napon a zsolozsmán Dr. Diósi Dávid a bölcsességről beszélt, amely nagyon megérintett, mert az elmúlt fél évben éppen azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha egy kis bölcsességet kapnék ahhoz a feladathoz, amelyet végeznem kell… Igazán szép hagyományt tárt elénk Dr. Diósi Dávid, akinek gyermekkorában esténként az édesapa olvasott fel családi körben a Bibliából vagy a szentek életéből egy-egy történetet. Rögtön arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezt a mi családunkban is megvalósítani… Aztán beszélt arról az atya, hogy Salamon a bölcsesség lelkét kérte egyedül, ezért mindent megkapott. Aki megkapja a bölcsességet, az szárnyakat bont, mint a szabad madár, repül, azaz nem tudja elviselni a bezártságot. Isten szemével lát, látja a láthatatlant, Isten teremtményeiben Isten akaratát véli felfedezni. A csendet szereti, nem zajos. Észreveszi a szépet.
Czikó László atya a szentmisén a jó döntés kegyelmét kérte nekünk, amely nagy örömömre szolgált, hiszen életünkben minden nap döntések sorozatán megyünk keresztül, vannak kisebb és nagyobb horderejű döntéseink. Éppen én is egy nagyobb döntés előtt álltam és már 1 hónapja rágódtam, tudván azt, hogy minden döntésünknek következménye van, attól függően jó vagy rossz döntést hoztunk-e. Az atya beszélt arról, hogy a lelkigyakorlat a templom körül forog, utalt a Szentlélek templomára. Jézus éles határt húzott a templomhoz kapcsolódóan, amikor kiűzte a kereskedőket, utalva arra, hogy az imádság háza legyünk, a rablókat pedig űzzük ki! Felhívta figyelmünket, hogy vannak csodák, az a csoda, ha nem vesszük észre. Családunk életében már több csodát láttunk az elmúlt esztendőkben, ezért eszembe jutott a Szentírásból egyik kedvenc igém: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”(Jn5,48) Nemcsak a csodákra, hanem figyelnünk kell a jelekre is. A jeleket nem mindig látjuk, mert vannak olyan jelek, amelyeket nem a szemünkkel, hanem a szívünkkel látunk, tehát a szívünket is ki kell nyitni! Ahogy Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg c. művében írja: „jól csak a szívével lát az ember”. A jó döntéshez pedig látnunk kell nemcsak a szemünkkel, hanem a szívünkkel is hol van a határ!
A szombati szentmisén, Szűz Mária bemutatásának ünnepén Dr. Diósi Dávid Szűz Mária szépségét állította középpontba, amely az isteni kapcsolatából áradt: „Egészen szép vagy Mária”. A prédikáció megerősített abban, hogy egy édesanya fő példaképe Szűz Mária kell, hogy legyen. Alázatos szolgálattal teljesíteni kötelezettségeinket, szeretni, ellátni és oltalmazni gyermekeinket, ahogy Égi Édesanyánk is oltalmaz bennünket. A napi feladatok végzése mellett tekintsünk az Istenre, a vele való kapcsolatot ápoljuk, ne feledkezzünk el, hogy kinek szolgálunk. A szolgálat közben pedig Szűz Máriához mindig bizalommal fordulhatunk, mert megsegít, ha bajba jutottunk vagy elakadtunk…
Végezetül Dr. Diósi Dávid csütörtöki prédikációjáról írnék, amelyet utólag olvastam el. Habár kezdő nap volt, de mégis ez adta számomra meg az igazi választ, milyen út mellett döntsek. A prédikáció középpontjában a „virág” állt. Olyan gyönyörűséges megfogalmazásban beszélt róla az atya, hogy inkább szó szerint idéznék 3 gondolatot:
„A virág gyönyörű és gyönyörűségével gyönyörködtet, felemel, szépségével lelkünket az Örök Szépség, Isten, felé tereli. Színeivel, illatával lelkünket bekebelezi, és a magasba emeli.”
„Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a virág Istenek, a Mindenség Urának, teremtménye, de nem akármilyen teremtménye, hanem élő teremtménye: tehát nem olyan, mint a kavics, mint a kő vagy mint a szikla, hanem élő valóság. A virág pedig már azzal, hogy létezik és él Istent dicséri, Teremtőjét áldja.”
A lelkigyakorlat végső tanulsága számomra az alábbi mondatban fogalmazódott meg: „Legyünk virágok. Nemes, szép, jó illatú virágai az egyháznak.”
Összegezve: A lelkigyakorlat során kaptam feladatomhoz bölcs gondolatokat, jó döntéshez kegyelmet, édesanyai szolgálatomhoz oltalmat Szűz Máriától. A lelkigyakorlat akkor eredményes, ha tisztít, ehhez pedig én adtam sok-sok könnyet, amelyek remélem egy kis virág nyílásához szolgálnak majd öntözővízként, a kapott gondolatok, kegyelmek és ajándékok pedig tápanyagként. Bizakodom, hogy a lelkigyakorlat felkészített arra, hogy az új egyházi évben én is tudok ajándékozva Istennek szolgálni, ahogy a mi irgalmas istenünk is megajándékoz minden nap, akár egy mosollyal, egy jó szóval, egy bonbonnal, egy tábla csokival….szeretettel és jósággal.
ISTENNEK LEGYEN HÁLA!
